1953 - Számítógép a börtönből
Az MTA Kibernetikai Kutató csoportja (KKCS) ugyan csak 1956 szeptemberében alakul meg, de a gyökereit már 1953 telén megtaláljuk. Ekkor történt, hogy a Kozma utcai börtön néhány, koncepciós perben elítélt, korábban kutatóként dolgozó foglya levelet írt a Magyar Tudományos Akadémiának. Egy elektronikus számítógép megépítésére tettek javaslatot, aminek a megtervezését is vállalták. Nem tudjuk, kaptak-e valaha választ, de a gép ekkor biztosan nem valósult meg.
1956 - Megalakul az MTA KKCS
Magyarországon – többek közt politikai és gazdasági okokból kifolyólag – csupán jóval az első nyugati elektronikus számítógépek megjelené[1]se után került előtérbe a számítástechnika. Ez viszont nem jelentette azt, hogy előrelátó kutatók, többek közt Kalmár László, Kozma László, Nemes Tihamér vagy Tarján Rezső ne ismerték volna fel a terület jelentőségét. Kísérleti szándékkal építettek számítógépeket, tanulmányokat írtak, és azon dolgoztak, hogy bevonják a munkába az MTA-t is. Így alakulhatott meg 1956-ban az MTA Kibernetikai Kutató csoportja (MTA KKCS).
1959 - Működésbe lép az M-3 számítógép
Szovjet tervdokumentáció alapján elkészült az első magyar számítógép, az M-3. Az M-3 építésével és üzembeállításával párhuzamosan már megindult a továbbfejlesztés: gyorsabb lyukszalag-olvasó, nagyobb felírási sűrűségű mágnesdob, hosszabb élettartamú elektroncsövek és így tovább. Ezek eredményeképpen a KKCS-ben üzembe álló M-3 gép jelentős mértékben különbözött mind eredeti prototípusától, mind az annak alapján máshol megépült M-3 gépektől. A mágnesdob fejlesztéséhez kapcsolódik az első hazai (sikeres) számítástechnikai exporttevékenység is.
1960 - Megalapítják az MTA Számítástechnikai Központot
A KKCS utódjaként működő MTA Számítástechnikai Központ 1960-ban alakult, a Kibernetikai Kutatócsoport több munkatársa is ebben a szervezetben folytatta tevékenységét. Az MTA négy évvel később egy Ural-2-es számítógépet is kapott. Az Ural-2 egy szovjet, elektroncsöves konstrukció, amit az ötvenes évek második felében fejlesztettek ki a Penzai Elektronikus Számítógép Manufaktúrában.
1964 - Megalakul az MTA AKI
A Magyar Tudományos Akadémia Automatizálási Kutatóintézete a területet érintő korábbi kutatások kibővítésére jött létre, első igazgatója Benedikt Ottó volt. Az intézet kutatócsoportjai úttörők voltak a magyarországi automatizálás-kutatásban. Ebben az intézetben tevékenykedtek a SZTAKI alapításának nagyjai, köztük Csáki Frigyes, Frey Tamás, Rácz István, Uzsoky Miklós és a SZTAKI alapító-igazgatója, Vámos Tibor is. 1971-ben helyezték üzembe azt az amerikai CDC 3300-as számítógépet, aminek behozatalát sokéves tárgyalások előzték meg. Többek közt ez ágyazott meg az AKI és az SZK összefésülésének. 1973 Létrejön a SZTAKI Az MTA SZK és AKI egyesítésével 1973-ban jött létre a SZTAKI, aminek igazgatója az intézetek kétéves összeolvadását levezénylő Vámos Tibor lett. Az intézet célja az volt, hogy a magyar és nemzetközi iparági és technológiai igényeket lekövetve rukkoljon elő alkalmazott mérnöki megoldásokkal.
Az MTA Kibernetikai Kutató csoportja (KKCS) ugyan csak 1956 szeptemberében alakul meg, de a gyökereit már 1953 telén megtaláljuk. Ekkor történt, hogy a Kozma utcai börtön néhány, koncepciós perben elítélt, korábban kutatóként dolgozó foglya levelet írt a Magyar Tudományos Akadémiának. Egy elektronikus számítógép megépítésére tettek javaslatot, aminek a megtervezését is vállalták. Nem tudjuk, kaptak-e valaha választ, de a gép ekkor biztosan nem valósult meg.
1956 - Megalakul az MTA KKCS
Magyarországon – többek közt politikai és gazdasági okokból kifolyólag – csupán jóval az első nyugati elektronikus számítógépek megjelené[1]se után került előtérbe a számítástechnika. Ez viszont nem jelentette azt, hogy előrelátó kutatók, többek közt Kalmár László, Kozma László, Nemes Tihamér vagy Tarján Rezső ne ismerték volna fel a terület jelentőségét. Kísérleti szándékkal építettek számítógépeket, tanulmányokat írtak, és azon dolgoztak, hogy bevonják a munkába az MTA-t is. Így alakulhatott meg 1956-ban az MTA Kibernetikai Kutató csoportja (MTA KKCS).
1959 - Működésbe lép az M-3 számítógép
Szovjet tervdokumentáció alapján elkészült az első magyar számítógép, az M-3. Az M-3 építésével és üzembeállításával párhuzamosan már megindult a továbbfejlesztés: gyorsabb lyukszalag-olvasó, nagyobb felírási sűrűségű mágnesdob, hosszabb élettartamú elektroncsövek és így tovább. Ezek eredményeképpen a KKCS-ben üzembe álló M-3 gép jelentős mértékben különbözött mind eredeti prototípusától, mind az annak alapján máshol megépült M-3 gépektől. A mágnesdob fejlesztéséhez kapcsolódik az első hazai (sikeres) számítástechnikai exporttevékenység is.
1960 - Megalapítják az MTA Számítástechnikai Központot
A KKCS utódjaként működő MTA Számítástechnikai Központ 1960-ban alakult, a Kibernetikai Kutatócsoport több munkatársa is ebben a szervezetben folytatta tevékenységét. Az MTA négy évvel később egy Ural-2-es számítógépet is kapott. Az Ural-2 egy szovjet, elektroncsöves konstrukció, amit az ötvenes évek második felében fejlesztettek ki a Penzai Elektronikus Számítógép Manufaktúrában.
1964 - Megalakul az MTA AKI
A Magyar Tudományos Akadémia Automatizálási Kutatóintézete a területet érintő korábbi kutatások kibővítésére jött létre, első igazgatója Benedikt Ottó volt. Az intézet kutatócsoportjai úttörők voltak a magyarországi automatizálás-kutatásban. Ebben az intézetben tevékenykedtek a SZTAKI alapításának nagyjai, köztük Csáki Frigyes, Frey Tamás, Rácz István, Uzsoky Miklós és a SZTAKI alapító-igazgatója, Vámos Tibor is. 1971-ben helyezték üzembe azt az amerikai CDC 3300-as számítógépet, aminek behozatalát sokéves tárgyalások előzték meg. Többek közt ez ágyazott meg az AKI és az SZK összefésülésének. 1973 Létrejön a SZTAKI Az MTA SZK és AKI egyesítésével 1973-ban jött létre a SZTAKI, aminek igazgatója az intézetek kétéves összeolvadását levezénylő Vámos Tibor lett. Az intézet célja az volt, hogy a magyar és nemzetközi iparági és technológiai igényeket lekövetve rukkoljon elő alkalmazott mérnöki megoldásokkal.