A 70-es évek végén és a 80-as évek elején a nyomdai munka még sokkal nehezebb volt: habár az ólomszedés már a múlté volt és fényszedéssel készültek a szövegek, ehhez megfelelő kijelző és szöveggenerátor kellett, kimondottan nyomdai formátumokat kiszolgáló billentyűzettel. A SZTAKI ezt a munkát támogatta meg egy apró, Videoton által gyártott kijelzővel, ami 6 sor és 40 karakter kijelzését tette lehetővé. (A kijelző egyébként egy hordozható tévé, ezt alakították át a SZTAKI-ban.) A gép lelke a billentyűzetnek tűnő „kopogtató”, ami egy komplett gép, minden hardver ebben van. A nyomai munkások ezen a gépen vitték be a kézartok digitális változatát, törés nélkül – ez már a tördelő feladata volt. Mivel a nyomdai kopogtatók nagyon gyors gépelésre készültek, a klaviatúra is egyedi fejlesztés: a memória egy rekesze „emlékszik” a billentésre és elég gyorsan reagál rá, így a gép időben fel tudja dolgozni a bevitelt, illetve a prellegést, azaz a véletlen leütéseket és az egyszerre történő leütéseket is ki tudta szűrni. Ez abban az időben még kihívás volt. A munka egyébként a debreceni nyomda kérésére indult, mert nem igazán bírták a kopogtatást a korabeli kütyük.