A SZTAKI-ban annakidején sajátfejlesztésű és -előállítású személyi számítógépeket használtak (ezek még nem a kifejezés ma ismert IMB-szabványa szerint készültek). Az itt látható gép egy Z80-alapú készülék, ami CP/M operációs rendszerrel – ennek az első változata 1974-ben jelent meg az Egyesült Államokban, különféle verzióit egészen 1983-ig forgalmazták. A SZTAKI-s gép egyik különlegessége, hogy egy, a korában kiemelkedően sok funkciót ismerő szövegszerkesztő szoftver futott rajta, ami szintén az intézetben készült – ez volt a Texter. A gép egyik változatát a BEAG gyártotta – abban az időben a tervezés nem, de a gyártás viszont nehézkes volt, mindig meg kellett találni azt a céget, ami képes volt előállítani az adott gépet. A SZTAKI személyi számítógépe 5 colos floppykkal, Orion kijelzővel és a Telefongyárban készült nyomtatóval együtt alkotott egy egészet. A gépek X.25-ösökből álló hálózatban kommunikáltak egymással; ezek jelentették a 80-as évek végi SZTAKI-s irodák munkaállomásait. Összesen 80 darab működött a SZTAKI-ban, a magyar ékezetes billentyűzet is SZTAKI-s munka.