Keresztcsőrű (Loxia curvirostra)

Jellegzetes, keresztben álló csőrkáváiról könnyen felismerhető. Speciális csőrformájának köszönhetően ügyesen bontja ki a fenyőtobozokat, hogy hozzájusson a pikkelyek között lapuló magokhoz. Magyarországon kis számban költ, középhegységi lucfenyvesekben találkozhatunk vele. Fészkét fenyőfára, a lucfenyő sűrű ágai közé építi. Telente az északi állományok délebbre húzódnak, hazánkban minden évben megjelennek kisebb-nagyobb csapatai.

Sárgafejű királyka (Regulus regulus)

Európa legkisebb madara csak ritkán fészkel nálunk, de a téli időszakban nagyobb számban tartózkodik hazánkban. Költőhelyei főként a hegy-, és dombvidéki sűrű lucfenyvesekben találhatók, de más tűlevelű erdőkben is megtelepedhet. Apró, mohából, zuzmókból és állati szőrből álló fészkét fenyőre építi. Gyors és éber madár, többnyire magasan a lombkoronában mozog, rovarokból álló táplálékát röptében kapja el. Hazai állománya növekedést mutat. Védett és Natura 2000 jelölő faj.

Csíz (Carduelis spinus)

A pintyfélék közé tartozó, kis termetű énekesmadár, gyakori átvonuló és téli vendég hazánkban, ilyenkor a madáretetőkön is feltűnik. Kis számban költ is nálunk, fenyvesekben, illetve magasan fekvő égeresekben telepszik meg. Fészkét az ágvégekre építi. Tápláléka főként növényi eredetű, kedveli a fenyőmagot, de télen szívesen fogyasztja az éger apró magját és a nyírfák termésést is.

Búbos cinege (Parus cristatus)

Fején jellegzetes, felálló tollbóbitát viselő cinegeféle. Európában a hegyvidéki fenyvesek fészkelője, hazánkban főleg a nyugati határvidéken, szórványosan fordul elő. Odúját maga ácsolja a korhadó fába, de szívesen elfoglalja a mesterséges odút is. Más cinegékhez hasonlóan a fészek kialakításához mohát és szőrt használ. Fenyőkön élő rovarokkal táplálkozik. Költőhelyein állandó madár, de hajlamos a kóborlásra, telente például az ipolytarnóci fenyvesekben is megfigyelhető.