Énekes rigó (Turdus philomelos)

Nem véletlenül kapta madarunk ezt a nevet: éneke utánzások változatos sorozata, melybe számos faj hangját beleszövi. „Előadásában” nagy szerepet kap az ismétlés: egy-egy strófát kétszer-háromszor is elénekel, majd ezt követően egy újabb hangsor következik, melyet szintén ismételget, mielőtt újabb dalba fogna. Szinte folyamatosan, hosszú percekig hallatja hangját, és időnként vissza-visszatér egy kedvelt motívumra. Jellegzetes előadásmódjáról még a kezdő madarászok is könnyen felismerhetik. Bokrosokban és gazdag aljnövényzetű erdőkben találkozhatunk vele, de városi környezetben, parkokban is megtelepedik.

Forrás

Szajkó (Garrulus glandarius)

Ez a varjúfélék közé tartozó madár a hangutánzás igazi mestere. Jellegzetes kéttagú recsegő hangját többnyire vészjelzésre használja, melyre nemcsak fajtársai, de az erdő valamennyi lakója felfigyel. Erről az érdes recsegésről kapta népies „mátyásmadár” nevét is. Úgy is mondhatnánk, hogy a szajkó az erdő „szemfüle”. A varjakhoz hasonlóan igen értelmes és tanulékony madár, így környezetének hangjait is szívesen kölcsönveszi. Gyakran utánozza az egerészölyv éles kiáltását, a varjak károgását, repertoárjában szinte minden elképzelhető hang megtalálható. Teljesen élethűen képes visszaadni a síp vagy éppen a láncfűrész hangját is, de a kutyaugatás, birkabégetés utánozása sem jelent különösebb problémát számára.

Forrás

Tövisszúró gébics (Lanius collurio)

A tüskés bokrokból, vadrózsából, kökényből, galagonyából álló cserjések és cserjesávok jelentik e madár fő élőhelyeit. A hím többnyire egy bokor csúcsáról hallatja halk, de annál változatosabb énekét, melybe a környezetében előforduló madarak hangját is beleszövi. Veszély esetén a madár hangos cserregéssel reagál, és gyorsan eltűnik a bokor sűrűjében.

Forrás

Énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris)

Patak menti magaskórósok, nádasok jellegzetes madara. Hosszú, változatosan csicsergő-trillázó éneke gyakorlatilag utánzásokból áll, melybe a környezetében előforduló madarak (például seregély, sárga billegető, füsti fecske, mezei veréb) hangja mellett számos afrikai faj hangját is beleszövi. Jellegzetes énekét májustól hallhatjuk a vizes élőhelyeken, nyár végén pedig már tovább is áll tollas énekművészünk afrikai telelőhelye felé.

Forrás