A hazai erdők közül a tölgyesek különösen fajgazdag, egyedi rovarközösséggel rendelkeznek. A növényi szöveteket fogyasztó (ún. herbivor) rovarok 2/3-a a levelekhez kötődik, azokat rágja, aknázza, szívogatja, gubacsozza. Az apró néhány mm-es gubacsdarazsak “alkotásai” jóval látványosabbak, mint az azokat létrehozó rovar. Petéiket osztódásra képes növényi szövetbe (pl. rügy, levél, termés) rakják. Válaszul a növény egy kemény burkot növeszt a betolakodó köré. Ezzel a gubacsdarázs lárvája is jól jár, hiszen egy komfortos, védett helyen fejlődik – az átalakulást követően pedig egyszerűen kirágja magát a gubacsból.

Az araszolólepkék adják a lombos erdők egyik legfajgazdagabb élőlénycsoportját. Hernyóik a fák levelét rágják, és jellegzetes araszoló mozgást végeznek – innen kapták nevüket.

Tölgyeseink másik gyakori lakója a furcsa megjelenésű tölgylevélpohók. Ez a nagytermetű, vörösesbarna lepke összecsukott szárnyakkal egy száraz tölgylevélre hasonlít.

Az aranyos bábrabló a tölgyesek védett bogara. Kitűnően repül, főként hernyókra vadászik a lombkoronában, de nevéhez hűen bábokat is zsákmányol. Ragadozóként fontos szerepet tölt be az erdészeti rovarkártevők elleni védekezésben.

Tudtad-e?
A magyar tavaszi fésűsbagoly a kárpát-medencei cseres-tölgyesek és melegkedvelő tölgyesek fokozottan védett lepkéje. Március végén–áprilisban, az éjszakai órákban rajzik, petéit a csertölgy és molyhos tölgy frissen kibomló leveleire rakja. Hernyói később a talajban bábozódnak be és telelnek át.

A rovarok szájszerve sokat elárul táplálkozásmódjukról...