Egy földön fekvő, korhadó fatörzs első ránézésre nem sok életjelet mutat. Ha azonban benézünk a kéreg alá, a málló farész belsejébe, meglepően gazdag élővilág tárul a szemünk elé. Apró élőlények sokasága serénykedik azon, hogy az elhalt szerves anyag minél előbb visszajusson a körforgásba, s a növények számára is hozzáférhető, hasznos tápanyag váljon belőle. A lebontó élőlények közül elsőként a gombák jelennek meg: vékony fonalaikkal teljesen átfonják a fa belső részeit, és kitartó munkájukkal bomlasztják az elhalt faanyagot.

A holtfák kérge alatt számos ízeltlábúval találkozhatunk: egyes fajok számára táplálékot, míg másoknak inkább búvóhelyet biztosít. A giliszták, ászkarákok, vaspondrók a lebontási folyamatot segítik, a százlábúak, fülbemászók és futrinkák pedig inkább rejtőzködésre használják a korhadó fatörzseket. Számos olyan rovart ismerünk, melynek lárvái korhadó fában fejlődnek, és rágásukkal hozzájárulnak a szerves anyag lebontásához. Közéjük tartoznak a cincérek és a rózsabogarak, valamint a nagy szarvasbogár.

A bogarak fejlődési módját teljes átalakulásnak nevezzük. 4 fázisból áll: pete, lárva, báb, kifejlett bogár.

Az ászkarákok a lebontó szervezetek közé tartoznak. Zavarás esetén apró labdává gömbölyödnek össze, még csápjaikat is elrejtik.

Különleges élőhelyigényük miatt a korhadó fákhoz kötődő (ún. szaproxilofág) bogárfajok egyötödét a kihalás veszélye fenyegeti Európában!

Tudtad-e?
A skarlátbogár szinte egész életét a korhadó fák kérge alatt tölti. Lapított testalkatának köszönhetően könnyedén mozog ezen a szűkös helyen. Lárvája a korhadó faanyaggal táplálkozik, és több éven át tart a fejlődése. További érdekesség, hogy a bogár testében egyfajta természetes “fagyálló” található, így más rovarokkal ellentétben az imágó gond nélkül áttelel, tavasszal pedig egyszerűen csak “kiolvad”.