Az előző állomáson bemutatott állatokon kívül számos olyan faj él az erdő talaján, ami az emberek többségéből ellenérzést vált ki. Őket szeretnénk most közelebbről bemutatni, hogy megismerve őket meg-lássuk bennük is a szépet. Ne feledd: ők is fontos részei és hasznos tagjai az erdei életközösségnek!

A félelmetes nevű álskorpió az emberre nézve teljesen ártalmatlan: nem rendelkezik méregtövissel, és kizárólag nála kisebb lényekre vadászik ez a néhány mm-esre növő ízeltlábú. Az avarban és korhadó fák kérge alatt találkozhatsz vele.

Az ollós tapogatók végén méregmirigyek találhatók, ennek segítségével bénítják meg a zsákmányt.

A rinyák a százlábúak közé tartoznak. Viszonylag lassú ragadozók, jellemzően kisebb gerinctelenekre vadásznak. Életük nagy részét a talajban töltik, ezért is ilyen sápatag a színük!

Járólábaik a testük hosszához viszonyítva rövidek és gyengék, ezért mozgásuk aránylag lassú, kígyózó.

A holyvák nagy számban vannak jelen a természetes erdőkben, bár éjszakai állatként ritkán kerülnek a kirándulók szeme elé. Nappal többnyire kövek alatt vagy az avarban bukkanhatsz rájuk. 1–2 cm-re növő, karcsú rovarok, szárnyfedőik csökevényesek, rövidek (azaz nem takarják el a potrohot). Emiatt potro-huk igen mozgékony, veszély esetén pedig skorpió-szerűen előregörbítik azt. Ne ijedj meg tőlük, ez csupán színjáték! A holyvák a konyhakertben is hasznos segítőtársak a kártevők elleni harcban: megeszik a csigákat, meztelencsigákat is!

Magyarország legnagyobb méretű holyvafaja a bűzös holyva. Más holyvákhoz hasonlóan zavarás esetén bűzös váladékot bocsát ki, így próbálja meg elriasztani támadóját.

A holyvák képesek repülni is, bár a helyváltoztatásnak ezt a módszerét ritkán használják. Rövid szárnyfedőik alatt 1 pár gondosan összecsomagolt hártyás szárnyat találunk.

Egyes holyvafajok kizárólag hangyabolyokban fordulnak elő. Kétféle stratégiát alkalmaznak, hogy elfogadtassák magukat az egyébként igen ellenséges és harcias hangyakolóniákkal. Egyes fajok egészen hangyaszerű testalkattal rendelkeznek, így alig lehet felismerni és megkülönböztetni őket a boly lakóitól. A jelenség neve: kamuflázs (álcázás). Más fajok viszont mimikrit alkalmaznak: sajátos vegyületeket bocsátanak ki, és bár nem hasonlítanak a boly lakóira, az általuk használt kémiai kommunikáció meggyőzi a hangyákat arról, hogy ők is fajtársak. A hangyák így is, úgy is pórul járnak, a holyvák később ugyanis felfalják a gyanútlan házigazdákat. (Fotó: Taku Shimada)

Tudtad-e?
Az ugróvillások a legősibb szárazföldi állatok közé tartoznak. Valószínűleg már Te is találkoztál velük – ha más nem, egy szobanövény földjében! Ezek a miniatűr (nem egészen 1 mm-es), fehér, pattogó lények a talajban és az avarban élnek, és lebomló szerves anyaggal táplálkoznak. Nevüket különleges helyváltoztatást segítő szervükről, az ugróvilláról kapták, mely nyugalmi állapotban a hasoldalhoz simul.